Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Most van itt a perc Török Gábor, torokgaborelemez.blog.hu, 2011. március 19. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem." Lázár János különös okfejtése már ma estére ellenzéki össztüzet és komoly médiafigyelmet kapott – s feltehetõen ez csak a kezdet. Sok felgyülemlett indulat és ellenszenv találhat magának alkalmas céltáblát, és biztos vagyok abban, hogy a Fidesz frakcióvezetõjének politikusi karrierjét hosszú távra meghatározhatja mostani viselkedése. De miért érdekes egyáltalán a vitatott megítélésû hódmezõvásárhelyi polgármester sorsa? A blog olvasóinak bizonyára feltûnt, hogy Lázár Jánossal sokat, igen, talán túl sokat foglalkoztam. Itt és más helyen is generációjának egyik legtehetségesebb, leginkább reményteljes politikusaként írtam róla, aki mások mellett arra is alkalmasnak látszott, hogy egyszer a mostaninál is fontosabb hivatalt töltsön majd be. Tudtam róla, hogy – ha úgy látta helyesnek – korábban számos ügyben hajlandó volt pártja fõáramával szemben politizálni, és személyesen is volt alkalmam meggyõzõdni arról, hogy mennyire tudatos és önjáró politikusként tekint önmagára. Ezért is néztem értetlenül szerepvállalását az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbításában, és ezért sem lepett meg, amikor szolgálati autójáról a bírálatok hatására lemondva szokatlanul – és sajnos a médiában alig tárgyaltan – önkritikus mondatokat fogalmazott meg. Lázár János – nem ok nélkül – az utóbbi hetekben szimbólum és céltábla lett. Elindult azon az úton, hogy a nyilvánosság jelentõs része számára a Fidesz Kóka Jánosa legyen, ehhez kis túlzással már csak egy „békás” mondatra volt szüksége. A ma nyilvánosságra került hangfelvétellel ezt is teljesítette. Természetesen lehet hosszan magyarázni, mennyire õszinte mondatok ezek - korábban mások is próbálkoztak ilyesmivel, ideig-óráig nem is teljesen sikertelenül -, valójában azonban egy vezetõ politikustól vállalhatatlan és védhetetlen ez a fogalmazás.   Lázár János elõtt megítélésem szerint most két út áll: egy hagyományos és egy szokatlanul bátor. Megteheti, hogy „beleáll” az ügybe, példák, elõképek sokasága áll ehhez rendelkezésére: beszélhet megvágott felvételrõl, félreértett szavakról, õszinteségrõl és még sok minden másról. Talán pártja is felsorakozik mögötte, és látszólag megy minden tovább a maga útján. De teheti azt is, hogy a magyar politikában rendhagyó módon elismeri a hibáját, megköveti a megsértett választókat és lemond – a két, amúgy is teljes embert kívánó pozíciója közül legalább az egyikrõl. Ha elõbbit teszi, megítélésem szerint politikusi sorsa a lassú hanyatlás lesz, olyan pálya, amelynek minden útjelzõjénél rendre visszacsengenek majd mostani mondatai. Ha idõlegesen hátrébb lép, ha engedi, hogy a nyilvánosság számára legyen látható következménye a hibájának, késõbb akár pozitív példa, hivatkozási alap is lehet a döntése. Most még van választása. x x x Ma (vasárnap) nyilvánosságra került a teljes szövegrészlet, benne a tegnap kiemelt mondatokkal. Íme: "Lázár János: Ugye Gyurcsány Ferenc havonta olyan húszmilliónyi osztalékot vesz föl adózott formában jelzem, tehát ott azért van jövedelem, ennyi után fizetnek legalábbis adót. Persze úgy könnyû, ha valaki olcsóbban kap áramot, ugye. Olyan miniszterelnöke van az országnak, aki az emberek zsebébõl kiveszi a pénzt gátlástalanul és van bõr a pofáján a saját cégének olcsóbb áramot vetetni. Ez egészen megdöbbentõ, szóval ez a mélypont. Ezért ez szóval azt gondolom Európában talán talán a fekete Ghanában van olyan miniszterelnök, akinek van bõr a pofáján, hogy megsarcolja magyar vállalkozásokat, de az Õ vállalkozása olcsóbban veszi az áramot. Ez egészen megdöbbentõ, egészen megdöbbentõ. No most, éppen ezért azt javaslom, hogy ezekkel foglalkozni kell. Tõlem az MTI kénytelen volt bocsánatot kérni, mert a listában nem vagyok benne. Aztán a HVG is csinált egy összeállítást és a parlamenti képviselõk között is a szerény középsorban tartozom a keresményemmel. Ott a vagyon értékelése nem zajlott, de én azt gondolom, hogy ez nem szégyellnivaló dolog, én soha nem szégyelltem, hogy mim van, én dolgozok keményen, én abba a miliõbe nõttem föl, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét sem kell szégyellni, az ember kaparjon, gyûjtsön, építkezzen kockáról kockára, aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ezt tudom mondani, annak annyi az élete. Ez az én véleményem egyébként, tehát én ahhoz a mércéhez tartom magam, hogy az ember, ha egyszerû kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit, de akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselõtestületben. Nagy baj lenne, ha olyan képviselõk ülnének, akiknek semmijük nincsen, ezt kell mondjam. Ez helytelen lenne, teszem hozzá, de a jövedelem nyilatkozatok alapján, mint hogy ha érdekes dolgok derülnének ki. Na most még annyit hadd mondjak el Önöknek, hogy ugye én bugyuta módon a nagy átláthatóság jegyében nyilvánosságra hoztam a feleségem vagyon bevallását és a fiam bevallását és az elõbb már említettem Önöknek, hogy volt akinek a kampányában ezt fölhasználták, kiszámolták, átváltották az euro betétet, átváltották a svájci betétet, mije van a gyereknek, azt remélem, hogy a hódmezõvásárhelyi lányos anyukák ebbõl a közérdekû tájékoztatásból érzékelték, hogy húsz év múlva jó parti lehet Lázár János Boldizsárból, hogy ha a kamat és a forint árfolyam az jól alakul a következõ években. Lesz valami alapbázis megtakarítás, úgy hogy ha másra nem, erre jó volt, de hát az Önök vagyoni viszonyait is nyomni fogják szórólapon. Én ezt nem tartom egészen jó dolognak, de hát tudják, tokaji szõlõvel, mindennel lehet manipulálni a közvéleményt, ez egy helyi kísérlet volt, én azért tartottam ezt fontosnak, mert mindenrõl beszélni kell és beszélni is fogunk errõl, ez a legjobb ötlet ma, hogy ki mennyi adót fizet Hódmezõvásárhely városának például, fizet-e egyáltalán adót, mióta fizet adót, mennyi építményadót fizetett korábban, most mennyi építményadót fizet, miért tiltakozott az építményadó rendelete ellen? Gondolom mindenkinek lesz annyi személyes bátorsága, hogy elmondja, hogy õ korábban a 2-300 négyzetméter után mennyi adót fizetett, mennyi adót fizetett a 70 négyzetméter után más és akkor lesz összehasonlítás, hogy miért is tiltakozunk annyira az építményadó ellen. Remélem, hogy mindenkiben megjön a bátorság, rákapnak az ízére, hogy nyilvánosságra hozzanak minden adatot. Ez szerintem egy egészen fontos dolog." Török Gábor Most van itt a perc. torokgaborelemez.blog.hu, 2011. március 19.